4. fejezet

Nos, így jártam. Azonban még semmit nem tanultam, így nem ülhettem a gép előtt a frissítés-gombot nyomkodva. Helyette nekiálltam a mateknak. Nos, az eredmény katasztrofális lett. Egy teljes óra telt el (leginkább felesleges próbálkozással), és ezután sóhajtva tettem el a matekcuccom. A képernyőmre is vetettem egy futó pillantást, majd rámeredtem a képre és a névre, ami online-t mutatott. Azonnal írni kezdtem, fel sem fogva, mi történik.

Helló levelezőtársam!

Neeem, ez túl...béna köszönésnek.

Csao!

Ez meg...nem.

És így ment ez sok ideig, mígnem meguntam, és a legegyszerűbbel indítottam.

Feladó: LizzieLiz Címzett: MacMillerboy121

Szia!

Nos, én vagyok a levelezőtársad, és most először írok neked, remélem minél hamarabb válaszolsz majd! Tudod, én először be akarok mutatkozni, szóval...nekikezdek J.

A nevem Liz, és én itt élek...nem publikus helyen, de nevezzük ezt a helyet inkább N-nek. Szóval, N-ben négy évszak van, és szeretek itt élni. Második évemet töltöm a gimnáziumban, és 16 éves vagyok. Szeretek levelet írni, és kapni, és régóta vágytam már egy levelezőtársra. A kedvenc színem a piros.
Ennyi lenne a bemutatkozásom. Igyekszem majd naponta írni.
Hamar válaszolj: Liz

Amint elküldtem a levelet, izgalom uralkodott el rajtam, és nagyon-nagyon vártam a választ. Ami meg is jött néhány perc múlva. Elismerően meredtem a monitoromra. Gyorsan olvas, és gépel. Ezt megjegyzem.

VÁLASZ:
Heló!
Öhm, én is bemutatkozzak? Na...jó. Akkor: A nevem nem publikus, de nevezzünk inkább N-nek, nálunk 50 évszak van és utálok itt élni, én 100. évemet töltöm a gimiben, és nem vágytam levelezőtársra, csak poénból vettelek fel a listámra.Nem szándékozom neked írni soha többet, pisis. Nos? :DDD
N

Összetört szívvel meredtem a levélre. Bunkó. Ezt is megjegyzem. De ebben a pillanatban, csak azt éreztem, hogy vissza kell vágnom. És meg is tettem.

VÁLASZ:
Heló!
Nos? Igazi bunkóval állok szemben, ezt már látom. Tudod, szerintem nem "poénból" vettél fel a listádra. Szerintem belém zúgtál. Haha!
Liz
LizzieLiz folyamatos beszélgetést kezd
MacMillerboy121 elfogadja
Heló!
Én beléd?! Álmodban!
N.

Akkor miért jelöltél vissza??
Liz

Csak.
N.

Csak? Milyen meggyőző vagy! *gúnyos vigyor*
Liz

*gúnyos vigyor*???? Az meg mi a ***???
N.
Khm. Cenzúrázott verzió. Az eredeti kevésbé volt szép.

Nem magyarázkodom e-mailben bunkóknak. Léptem.
Liz

Akkor mondd a szemembe. Holnap 15:00, az iskolád előtt. Nos, pisis, benne vagy?
N.
Ekkor elgondolkodtam. Honnan tudja, melyik az iskolám? És miért akar velem találkozni? És én belemenjek ebbe? Visszaírtam.

Honnan tudod, hova járok?
Liz

Benne van a profilodban. Én a közelben lakom. Jössz, vagy sem?
N.
Veszély. Mindig vágytam egy kalandra, de ki tudja, ki ez az ember és mennyi idős valójában! Talán nem kéne...és mégis, érdekelt a dolog.

Jó. De aztán be ne ijedj! Tizenöt percnél tovább nem várok rád!
Liz

Rendben.
N.

3. fejezet

Bridget természetesen röhögve sétált oda mellém.

- Na jó, elég a bámulásból, mindenki mehet a dolgára!- kiáltott fel, és szemrehányóan végignézett az osztályunkon, akik erre visszatértek ahhoz, amit mindez előtt csináltak.- Nos, mit tettél már megint?- fordult hozzám kedvesen legjobb barátnőm.

- Elestem idefelé, de ez a táskám hibája, és aztán meg fáztam, és meg akartam száradni minél hamarabb, ezért kicsit siettem a radiátor felé, mire mindenki megbámult!- daráltam le a mondandóm olyan gyorsan, hogy szinte érthetetlen volt. Bridget már megszokta a gyors beszédemet, így kissé értetlenül, de azért bólogatva hallgatott végig.

- Mit értesz azon, hogy "kicsit siettem a radiátor felé"?- kérdezi. Azt hiszem, túl jól ismer.

- Ööö...rohantam, mint egy menő háborús filmben?- kérdeztem vissza mosolyogva. Erre Bridget felröhögött, és egy bólintással reagálta le a sztorit, bár láttam rajta, hogy magában már elképzelte az egészet. Aztán bejött a tanár és kezdődött az óra, meg a nap.

Nos, az iskolát nem akarom részletezni, így inkább ugorjunk a suli végéhez, a hazaúthoz.

A hó még mindig esett, én pedig folyamatosan vigyázva lépkedtem, nehogy megint elessek. Ezúttal a másik oldalamon Bridget lépkedett. Hosszú, szőke tincseit vörös fülvédő alá rejtette, és nagyon csinosan festett. Bridget mindig is a fiúk kedvence volt, és a lányok többsége a közelébe akart férkőzni. Csak sajnos a legtöbbször rajtam keresztül. El sem tudom mondani, hogy hány "harmadik-legjobb-barátnő-jelölt" bukkant fel eddig, és mégis egyik sem bírta sokáig. Nem tudom miért...

- Hé, min gondolkodsz?- kérdezte, mikor látta, mennyire elmerültem a gondolataimban.

- Tudod, még nem is meséltem, de lett levelező partnerem.- jelentettem be. Bridget megállt, majd hirtelen magához húzott, és visongás közepest ugrálni kezdett, én pedig csatlakoztam hozzá.

- Ez szupi, és, hogy hívják? Fiú, vagy lány? Beszéltél már vele?- szegezte nekem a kérdéseket, miután "kiörültük" magunkat.

- A neve "MacMillerboy121", és fiú, de sajna nem beszéltem még vele.- mesélem.
- Hűűű!- ámul el, én pedig vigyorogva nézek rá vissza.- Akkor siess, hátha ma beszélhetsz vele.- indul meg elszánt arccal hirtelen, megragadva a karomat, engem is húzva.
Nos, Bridget elszánt szándékának érezte, hogy minél hamarabb hazaérjek, így rekordidő alatt hazajutottam, ahol egyedül találtam magam. Jake még egyetemi óráin ült estig, így az egész ház az enyém volt. Más velem egykorú (főleg, ha amerikai mozifilmről volna szó) óriási partit rendezne, és az egész iskolát meghívná, de engem inkább a TV foglalt le. Majd a sorozatok. És végül az e-mailem. Ami üresen tátongott, és senkit nem jelzett online-nak. Hurrá! Hülye internet! Bár, talán ha délután nem ültem volna a TV előtt, akkor talán írhattam volna neki. Na, mindegy.

2. fejezet

Miután Jake konkrétan felordított, hogy takarodó van, én még gyorsan lezuhanyoztam, majd komótosan felvettem a pizsimet. Ami jelen esetben egy kék Coldplay pólóból, és egy rózsaszín-kék pöttyös sortból állt. Nos, nem voltam az a "szexi" megjelenésű, de szerintem aludni teljesen megfelel ez az összeállítás is- főleg, hogy nekem nincs "szexi" hálóingem, sem hasonlóm.

Reggel a telefonom ébresztője gonosz módon pittyegni kezdett, és bár nehezen, de nagy erőfeszítések után sikeresen felkeltem rá és kikapcsoltam. A reggeleim rendszerint nem kezdődnek felhőtlenül, de ez már megszokott.
Felöltöztem, és a tükörben jól megnéztem magam. Hideg volt kint, ezért egy bő fazonú kötött kardigánt és kék, szűk szárú farmert vettem fel. A nyakamba egy kék-fehér mintás sálat raktam, majd egy kicsit magas sarkú csizmát is húztam fel, és már készen is álltam. A hajam télre mindig visszanyeri a szokásos mogyoróbarna árnyalatát, aminek én örülök, mert ez a színe sokkal jobban áll, mint a nyári, naptól kiszőkült tincseim.
A tükör előtt állva bólintással döntöttem el, hogy megfelelően nézek ki, így gyorsan felkaptam a pandás kötött sapim, és a dzsekimet, majd lementem reggelizni.
- Jó reggelt, Jake!- köszöntem neki.
- 'Reggelt!- ásított óriásit. Reggelente nincs a toppon...
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Jake meztelen felsőtesttel mászkál reggelente, - mert mégiscsak a bátyám- így gyorsan megcsináltam a reggelimet (müzli), majd a pulthoz ülve bekanalaztam, és villámgyorsan összekészültem.
- Indulok!- jelentem be.
- Hű, milyen gyors voltál!- biccent elismerően.
- Igen, gyors voltam, mert nem akartam a te izmaidat bámulni. Vegyél fel egy pólót!- utasítom, mivel nem bírom tovább, majd röhögve kilépek a hidegbe.
A hó éppen szállingózik, és én tátott szájjal próbálok minél több hópelyhet megfogni a nyelvemmel. Jól elszórakozok, és a telefonom rezgésére hagyom abba a játékot.
Jake üzenete: INDULJ!
- Jaj már, megyek!- kiáltok fel, mintha csak hallaná, és elkezdek sétálni a suli felé.
Az iskoláig észrevettem, hogy a táskám kicsit megázott, úgyhogy gyorsabb tempóba váltottam. Ennek a következménye lett a két vizes folt a gatyám térdén. A suliban rögtön a terembe siettem, majd, mint aki az életéért fut, szinte a padokat fellökve rohantam a radiátor elé. Az osztálytársaim kérdőn, meg röhögve nézték a jelenetem, én pedig halványan elmosolyodva, vörös fejjel néztem vissza rájuk. Ebben a pillanatban lépett be a tanterembe Bridget, és kérdőn nézett rám.
- Miért néz téged mindenki?
- Hááát...megmagyarázom!- nyögöm ki.

1. fejezet

- Jake, hát valaki mégis szeret engem!- kiáltok fel (vagyis inkább le...) a lépcső tetejéről a bátyámnak. Nos, a várt reakciót -ujjongást, tapsot és füttykoncertet- nem kaptam meg. Jake konkrétan furán nézett rám, majd tettetett sértettséggel válaszolt.

- Én is szeretlek!- mered rám.

- Jó, de te nem leszel a levelezőpartnerem!- vonok vállat mosolyogva.

- Miért, ki lesz az?!- kérdezi máris "védelmező bátyus" módba kapcsolva.

- "MacMillerboy121".- válaszolok izgatottan kimondva az egy pillanat alatt megtanult felhasználónevet.

- Vigyázz ezzel a levelezős-dologgal! Ki tudja, igazából kié az a profil!- figyelmeztet. A bátyám mindig ilyen volt. Vele élek már három éve, mióta anyuék úgy döntöttek, hogy világutazók akarnak lenni, minket pedig (az akkor 18 éves bátyámmal) egy kétszintes, méregdrága házba "pateroltak", hogy ne zavarjunk. Azóta is csak képeslapok jönnek tőlük. Minta-szülők, nem?! Na, mindegy.

- Vigyázok. És nyugi, én csak ismerősökre akarok szert tenni!- nyugtatom meg, ő pedig láthatóan továbbra sem hisz nekem, de ejti a témát. Miután úgy nézem, nincs több mondandója hozzám, visszamegyek a második emeleti szobámba, és izgatottan nézem meg a mail-jeimet. Semmi új. Kissé elszontyolodva hajtom le a notebookom fedelét. Vajon hogy nézhet ki ez a MacMillerboy121? Barna haj...nem, inkább rézvörös, mint Edwardnak a Twilight- ból, és menő, szörfös kinézet. Kissé izmos, és sortot, meg ujjatlan felsőre húzott rövid ujjút visel, a kezén pedig karkötők csüngenek, és a nyakában bőr nyaklánc lóg. Igen, tuti ilyen lehet. És persze szereti Mac Millert- ez biztos.

- Liz, késő van, feküdj le!- hallatszik Jake hangja. Hm. Elment az idő az álmodozással. Majd holnap beszélek a titokzatos fiúval. Vagyis levelezek.

Komizzatok *-*